Terka éppen feltápászkodna, amikor hangos sikítással Nyunyó zuhan az ölébe, és behunyt szemmel tovább visít
. Terka kénytelen finoman megrázni.
– Itt vagyok, Nyunyó!
A kis rongybaba kinyitja a szemecskéit.
– Hála a jóságos plüssmackónak! Rettenetesen megijedtem, Terka!
– Semmi pánik, Nyunyó! Úgy látszik, élőben kell kígyókat és létrákat játszanunk.
– És ez nem elég ok a pánikra, Terka? Mert szerintem igen! Meneküljünk innen azonnal!
– Ugyan, Nyunyó! Még csak most kezdődött a játék.
– Akkor mit akarsz csinálni?
– Amit ilyenkor kell! Dobok!
