Terka ezúttal óvatosabban teszi a lábát a negyedik mezőre, de ezúttal sincs szerencséje. Újra egy kígyófejre lép, így rövid Nyunyó-sikítás után egy másik, még sötétebb alagútban találják magukat. Terka mérgesen ragadja meg az előtte lebegő arany dobókockát, és dob.
– Három!
Csendben lopakodnak előre a sötétben, amikor hirtelen Terka feljajdul. Nyunyó aggodalmasan rángatja meg a ruháját.
– Mi történt?
– Beütöttem a kezemet.
– Mibe?
– Valamibe, ami vasból van.
– Tényleg? Csak nem?
– De bizony, Nyunyó! Ez egy létra! És jó magasra vezet.