Terka lép kettőt, és kis híján beveri a fejét a fentről lelógó létra aljába. Nyunyó izgatottan felkiált.
– Meg vagyunk mentve!
– Ne kiabáld el, Nyunyó! Még ki tudja hány kígyón és létrán kell átverekednünk magunkat.
– Köszi, Terka! Már éppen kezdtem jobban érezni magam.
– Ne aggódj! Minden rendben lesz! Gyere, húzzuk fel magunkat, mert elég magasan van az alsó létrafok!
– Mert az ilyen apró rongybabákra, mint én, nem gondol senki!
– Nyugi! Felemellek!
– De közben nem csikizel meg, ugye?
– Hááááát, ki tudja?