– Jó helyen vagyunk, Nyunyó?
Kis rongybabád válaszképpen tanácstalanul felhúzza a vállát, és az apró lámpácskákkal kivilágított alagút sötétjét fürkészi. Ezután két kőoszlopra téved a tekintete, és ettől vidáman felrikkant.
– Ez az! Legutóbb itt találkoztunk velük, Terka!1 És ez biztos, mert emlékszem ezekre a oszlopokra.
– Most hogy mondod, nekem is ismerősek. De mi van, ha már hazamentek, és itt rostokolhatunk holnapig, amíg újra munkába indulnak.
– Hm... Akkor két választásunk van. Vagy várunk, hátha hamarosan erre jönnek, vagy elindulunk megkeresni a házukat.
1 Lásd a Terka és Nyunyó - A Csodakútban című mese harmadik ágát
