– Nyunyó, én nem tudok várni!
– Oké, akkor menjünk. Ha szerencsénk van, a közelben rájuk lelünk.
– Rendben, de merre induljunk?
– Hm... szerintem balra, mert amikor múltkor találkoztunk, arra tartottak, és láthatóan munka után voltak.
Igazat adsz Nyunyónak, és határozottan elindulsz a jelzett irányba, miközben véletlenül belerúgsz egy nagyobbacska kőbe. Az alagút fala mellette lévő kőhalom erre hangosan feljajdul.
– Aú! A kezem!
Meghökkenve fordulsz a megelevenedő kőkupac felé, ami zsörtölődve megszólal.
– Visszahoznád, ha már elrúgtad?