Előző rész: Irány a Mikulás! 2.rész
Kattints a hanglinkekre
, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet
Az illusztrációk NEM ezekhez a mesékhez készültek, így nem kapcsolódnak hozzájuk.
Megértettem, ne mutasd többet
15 perc, 67 olvasás
– Ez az ötödik ajtó, Marci, mire vársz? – suttogja Rongyi.
Már egy perce toporogsz izgatottan a gyönyörű szövettapétával borított folyosón (fenyőfa mintás, naná), de nem tudod rászánni magad, hogy bekopogj. Rongyi unszolására végül megembereled magad, majd a felharsanó "Bújj be!" felszólításnak szót fogadva benyitsz.
A szoba nem túl nagy, nincs benne más, csak egy ágy, egy éjjeliszekrényke és egy hatalmas, díszesen faragott szekrény. Az éjjeliszekrénykén apró, piros fényfüzérrel feldíszített karácsonyfa áll, ami alatt csillogó hógömb bújik meg. Bár senki sem mozgatja, a hógömbben álló házikó körül vadul kavarognak a hópelyhek.
A szobából csupán egyvalami hiányzik, de az nagyon.
A Mikulás.
Helyette egy öreg, fehér szakállú manó ücsörög az ágyon, kényelmesen lóbálva a lábait. Zavartan magyarázkodni kezdesz.
– Bocsánat, nem akartunk rád törni ilyen késő éjszaka, de a Mikulást keressük. Azt mondták, itt találjuk.
A manó jóságos szemeiben nyoma sincs felháborodásnak.
– Vagy úgy, a Mikulást! És mit akartok tőle?
– Ne haragudj, de azt neki szeretnénk elmondani.
A manó nem sértődik meg, inkább lekászálódik az ágyról.
– Nem baj. Akkor elkísérlek hozzá.
