Ez a történet az Irány a Mikulás! 1.rész című mese folytatása. Ha még nem olvastátok, akkor azzal kezdjétek, mert ezt a mesét nem fogjátok érteni.
Kattints a hanglinkekre
, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet
Az illusztrációk NEM ezekhez a mesékhez készültek, így nem kapcsolódnak hozzájuk.
Megértettem, ne mutasd többet
22 perc, 55 olvasás
Az ajtó után legfontosabb változás, hogy végre van világítás. Nagy megkönnyebbülés ez a számotokra, így nem kell a sötétben, a zseblámpád fényénél botorkálnotok. Ezen kívül a folyosó képe is megváltozik, vörös téglák helyett zöld olajfestékkel van lemázolva az oldala.
Kicsit vidámabban lépkedtek tovább, és az sem tudja jókedvetek szegni, hogy a folyosó váratlanul kétfelé ágazik, és nektek fogalmatok sincs, hogy merre menjetek. Tanácstalanul megvakarod a fejed, amikor Rongyi felkiált.
– Jobbra, Marci!
– Hú, de határozott vagy! Miért?
– Szaloncukrok!
Figyelmesebben megnézed a jobb oldali folyosót, és te is észreveszed a földön pár méterenként elszórt, díszes papírba csomagolt cukorkákat.
– Jó szemed van, Rongyi!
– Naná! Száz méterről is kiszúrom az édességet! Gyerünk, szedjük össze a kicsikéket!
