Előző rész: Irány a Mikulás! 1.rész

Ez a mese olvasható saját szereplőkkel is! Hogyan?

Kattints a hanglinkekre, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet

Az illusztrációk NEM ezekhez a mesékhez készültek, így nem kapcso­lódnak hozzájuk.
Megértettem, ne mutasd többet

15 perc, 92 olvasás

Az ajtó után legfontosabb változás, hogy végre van világítás. Nagy megkönnyebbülés ez a számotokra, így nem kell a sötétben, a zseblámpád fényénél botorkálnotok. Ezen kívül a folyosó képe is megváltozik, vörös téglák helyett zöld olajfestékkel van lemázolva az oldala.
Kicsit vidámabban lépkedtek tovább, és az sem tudja jókedvetek szegni, hogy a folyosó váratlanul kétfelé ágazik, és nektek fogalmatok sincs, hogy merre menjetek. Tanácstalanul megvakarod a fejed, amikor Rongyi felkiált.
– Jobbra, Marci!
– Hú, de határozott vagy! Miért?
– Szaloncukrok!
Figyelmesebben megnézed a jobb oldali folyosót, és te is észreveszed a földön pár méterenként elszórt, díszes papírba csomagolt cukorkákat.
– Jó szemed van, Rongyi!
– Naná! Száz méterről is kiszúrom az édességet! Gyerünk, szedjük össze a kicsikéket!