Az öreg manó hangosan nyögve kapaszkodik felfelé a csigalépcsőn, ti pedig türelmetlenül követitek.
– Ha elmondanád, hogy hová menjünk, akkor egyedül is odatalálnánk, neked pedig nem kellene fáradnod. A te korodban biztos nagyon megerőltető ez a lépcsőzés.
A manó hátrafordul, és fújtat egy nagyot.
– Ne törődj velem, egy kis testmozgás nem árt.
Rongyi, aki már eddig is kíváncsian fürkészte az idős manócskát, nem tudja visszafogni magát.
– Nagyon fura kis szerzet vagy te, hallod-e! Nem emlékszem, hogy a Mikulással kapcsolatban olvastunk volna fehér szakállas manókról.
A manó rákacsint Rongyira.
– Az azért lehet, mert mi kevesebbet szereplünk. Már nem dolgozunk a játékgyárban, se a csomagolóban, mert azok elég stresszes munkahelyek. Pláne ilyenkor, karácsony előtt – mondja, majd megfordul, és tovább kapaszkodik felfelé a lépcsőn. – Mit mondtatok, miért akartok a Mikulással találkozni?