A tér már szinte teljesen kiürült, csak egy öreg megbicsaklott hang biceg egyedül a menedéket adó épület felé. Annyira igyekszik, hogy elejti a botját, amit hasztalan próbál felvenni. Terka gyorsan odaszalad, és visszaadja neki.
– Köszönöm, aranyom! De siessetek ti is fedél alá, el ne kapjon a tapsvihar.
Nyunyó élénken helyesel.
– Látod, Terka? Mindenki ezt tanácsolja.
Terka azonban megmakacsolja magát.
– Nyunyó, kíváncsi vagyok, hogy milyen az a tapsvihar. Látni szeretném!
Nyunyó teljesen tanácstalan.
Most mit csináljanak?