Nyunyó az eget kémleli, de az nem ígér semmi jót.
– Jól van, de legalább húzódjunk az egyik épület mellé.
– Rendben.
Terkáék az eresz alól figyelik, ahogy a tapsvihar föléjük ér, és a hangja hirtelen olyan erős lesz, hogy kénytelenek befogni a fülüket
Nyunyó kétségbeesetten rángatja Terka kezét. Olyan hangosan kiabál, ahogy csak tud, de a másik még így is alig hallja.
– Ez egy tapsorkán! Be kell mennünk!
Terka most már nem tiltakozik, belátja, hogy kint veszélyes. Engedelmesen követi Nyunyót.