Nyunyó megint felkapja a fejét.
– Ott!... Megint mozgott valami!
Az erdő belseje felé mutat, egy tisztásra, de mire odarohannak, már nincs ott senki.
– Pedig meg mertem volna esküdni, hogy Barbi babát láttam.
– Barbi itt, Nyunyó? Biztosan káprázott a szemed.
– Meglehet… akkor talán az az asztal sem igazi.
– Milyen asztal?
– Ott, a tisztás szélén. Szépen megterítve papírpoharakkal és papírtányérokkal. Az asztal közepén egy gyönyörű torta. Remélem az nem papír.
– Az igazi, én is látom! Most mit csináljunk, Nyunyó?