Nyunyó aggódva suttog.
– Terka, én félek!
– Mitől, Nyunyó? Ez csak egy asztal!
– Nem az asztaltól félek!... De neked nem tűnik kísértetiesnek, hogy kihalászunk egy üzenetet, aztán egy lakatlan szigeten, egy erdő közepén találunk egy megterített asztalt, ahol nincs egy teremtett lélek sem? Ez félelmetes! Szerintem meneküljünk innen!
Ekkor hirtelen megrezdülnek a tisztás körül az bokrok, és izgatott sutyorgás hallatszik belőlük. Nyunyó rémülten ugrik Terka ölébe.
– Jóságos plüssmackó! Mi lehet ez, Terka?