Előző rész: Feketeszív, a varázsló 2.rész

Kattints a hanglinkekre, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet

21 oldal, 25 perc, 32 olvasás

Feketeszív átkozódva csapott egy nagyot a fenti világ átszűrődő fényében derengő folyosó falára, mélyen az Üveghegy alatt, majd bosszúsan belerúgott az előtte heverő üvegcserép-kupacba. Mérgének oka ugyanaz volt, mint már hosszú hetek óta minden este, nevezetesen, hogy a csőszgörények megint üres kézzel, akarom mondani üres manccsal tértek vissza a keresésből.
– Pedig milyen jól indult az egész! – merengett el a megkeseredett varázsló, aki az eltelt pár hónap alatt minden bizonnyal éveket öregedett, miközben sziklaszilárdnak hitt tervei lassan kezdtek szertefoszlani.
Miután az Üveghegyhez érkezett, szinte azonnal megtalálta az alagutak bejáratát, de mivel későre járt, a tárnák felfedezését másnapra hagyta. Inkább megfelelő szállást kerített magának, amihez az Üveghegy közelében keresett egy viszonylag sík területet, majd felfújta a gatyamadzag-zsákját, és némi kotorászás után kihalászott belőle egy apró makett házacskát, amit a tisztás közepére helyezett. Ezután varázsigéket mormolt, mire a házikó egyik pillanatról a másikra igazivá növekedett. Feketeszív kikötötte a lovát legelni a közelben, ő maga pedig elégedetten benyitott a varázslattól még mindig bizsergő kunyhó ajtaján.