Másnap, kiadós és nyugodt alvás után, Feketeszív óvatosan bemerészkedett az Üveghegy alá, ahol rövid vándorlás után a csőszgörényekbe botlott. A fekete, hosszúfarkú jószágok azonnal elkezdték kiszorítani őt az alagútból, bár igazándiból nem bántották (egyelőre), csupán orrukkal bökdösték a lábát, és ellenséges morgásukkal és nyávogásukkal jelezték, hogy nem kívánatos látogatónak tekintik.
Persze Feketeszív nem lett volna tapasztalt, első számú varázsló, ha nem készül fel erre. Tudta, hogy a csőszgörények így vagy úgy, de kiüldöznék az Üveghegy alól, ezért előre kifundált egy különleges varázslatot, amivel a furcsa, fekete jószágokat piros szemű, engedelmes szolgáivá változtatta. Ezután elővette elődje titkos naplóját, amiből megmutatta nekik a bűvös elemek képét, majd utasította őket, hogy egész nap azt keressék.
Mondanom sem kell, hogy első nap Feketeszív szinte le sem tudott ülni az izgalomtól! Minden üvegcsörrenésre összerezzent, mert azt hitte, hogy a görények térnek vissza az elemekkel, amivel majd gyerekjáték lesz megtalálnia a bűvös távirányítót, a korlátlan hatalom forrását. Ha pedig a korlátlan hatalom az övé, akkor az igaz szerelem elixírjét is sitty-sutty megfőzi, amitől Aia, a tündérkirálynő boldogan fog a karjaiba omlani!