Borbon és Rongyi lovag várta, várta, hogy mire jut barátjuk, majd miután látták, hogy a feladat megoldása tovább tart, mint amire számítottak, leheveredtek a földre.
– Bang! – hallatszott ekkor a lezárt alagút felől.
A lovagok meglepődve felugrottak, sőt Misó is abbahagyta a gondolkozást, így együtt figyelhették, ahogy az üvegfal belülről többször hangosan megkondul.
– Ez mi a csoda? – dörmögött Borbon, és biztonság kedvéért előrántotta a kardját.
– Valami szörnyeteg lesz az! Valami rettentő, hatalmas szörnyeteg! – csatlakozott Rongyi lovag a mackóvitézhez, fegyverét maga előtt tartva. – Ekkora zajt csak az tud csapni! Lehet, hogy egy sárkány. Vagy egy óriás!
A dörömbölés egyre hangosabban hallatszott, miközben a járatot lezáró üvegtábla hevesen rázkódni kezdett, majd lassan dőlni kezdett kifelé. Természetesen Misó kapcsolt először.
– Félre, vitézek, különben palacsinta lesz belőlünk!
Szerencsére erre nem került sor, de a három vitéz a legeslegutolsó pillanatban ugrott el a csikorogva leroskadó, és azonnal darabokra robbanó üvegbarikád útjából.