– Érdekes!... És titokzatos – hümmögött Misó lovag. – De visszatérve a tetoválásra, hogy csinálsz nekünk olyat?
– A te borítólemezed fémből van, abba belevésném.
– Rendben – bólintott a robotvitéz.
– Borbon lovagnak plüss szőre van, abba belenyírnám.
– Menő! – húzta ki magát a mackóvitéz.
– Rongyi lovagba pedig egyszerűen belehímezném.
– Csúcs! – kiáltott fel az alvókavitéz, majd összeráncolta a homlokát. – Mi az a hímzés?
A királykisasszony válasz helyett lehajolt a vezérlőpult alá, ahonnan egy takaros dobozkát húzott elő. Kotorászni kezdett benne, majd kisvártatva egy jókora varrótűt dugott Rongyi orra alá.
– Ezzel a tűvel színes mintát varrok rád – magyarázta, majd csodálkozva figyelte, ahogy Rongyi fennakadt szemekkel eldől, mint egy zsák. Csunyimunyi meghökkenve fordult a másik két lovaghoz. – Ennek meg mi baja?
– Irtózik a tűtől – rántotta meg a vállát Misó.
– Hmm... Nem baj, akkor vele kezdem.