– Miért nem? – hökkent meg Misó. – Az egyik alak egy szögletes robot, az én vagyok, a másik, a rongydarab nyilván Rongyi, a harmadik, az a mackó...
– Az szerinted mackó? Komolyan? Nézz már rá, komám!
– Jó, akkor az a mackószerű valaki, az pedig csak te lehetsz.
– Nem is! Nekem sokkal izmosabb a karom!... Az maximum egy gizda kölyökmackó.
– Aki Rongyival és velem együtt éppen megszerzi a bűvös távirányítót?... Nézd a következő ábrát! Az ott Nyunyó hercegnő, amint a távirányító gyógyító erejétől felnyitja bájos szemecskéit.
Az alvókavitéz ábrándozva sóhajtott egy nagyot.
– Még ezen a képen is gyönyörű!
Borbon összehúzott szemekkel vizsgálgatta a rajzokat, majd megadóan legyintett.
– Na jó, legyen! Lehet, hogy mégis én vagyok. De ki van a következő képen? Kislánynak tűnik, de vén az arca, mint az országút.
A robotvitéz csak egy pillanatig gondolkozott.
– Komák, az egy minimatróna!