– Hogy mi?
– Egy minimatróna. Egy törpe bányászlányka. A föld alatt élnek, és bányászkodással foglalkoznak.
– Mit bányásznak?
– Talán gyémántot... Fogalmam sincs. De nem is számít.
– Aha... De az már igen, hogy mit keres a falon, közvetlenül az üvegrakétánk mellett? Sőt, a kezével meg is érinti.
– Szerintem éppen ellopja.
– Ugyan! Te is tudod, Misó komám, hogy azt Feketeszív, a varázsló tette. Emlékezz a jegyzetlapra a fekete szívvel!
– Hmm... – tűnődött szemeit villogtatva Misó. – Lehet, hogy az események nem úgy alakultak, ahogy a titokzatos üvegvéső mester ismerte?
– Szerinted ki lehetett ez a mester?
– Én Pletykaszájra tippelnék...
– De szerinte, illetve a nagy pletykáskönyve szerint, Feketeszív lopta el a rakétánkat, pont úgy, ahogy történt. Miért rajzolt volna ide egy bányászlánykát?
– Ez igaz. Akkor nem tudom. Mindenesetre a következő képen a minimatróna átnyújtja a távirányítót valakinek.
– Egy rémisztő valakinek – suttogta Rongyi lovag, majd hirtelen felkiált. – Őt láttam! Őt láttam megvillanni a lezuhanó üvegcserepen! Ezer közül is megismerném!
– Az nem nagy kunszt! – biggyesztette le a száját Borbon lovag. – Ezt az ocsmány pofát nehéz elfelejteni.