A vitézek gyorsan a barlang falához lapultak, így próbálták elkerülni a üvegcserépesőt, amit a rengés a nyakukba zúdított. Először kisebb üvegdarabok zápoztak, majd könyvnyi darabok is leváltak a barlang tetejéről, hogy rövid zuhanás után apró szilánkokká zúzzák magukat.
A földrengés, mint mindig, most is rövid ideig tartott, és éppen kezdett csillapulni, amikor a plafonról egy jókora, fél méteres üvegtábla indult a megsemmisülés felé, és úgy tűnt, hogy nem csak magával, hanem a jégbe fagyott szépséggel is végezni akar. Ez végül nem sikerült neki, de kis híja volt, mert az üvegdarab a trónus távolabbi oldala mögött ért földet, alig fél méternyire a leánytól, és azonnal millió darabra tört.
– Ez közel volt! – sóhajtott fel a mackóvitéz, majd meghökkenve nézte, ahogy Rongyi kapkodva kirántja a kardját, miközben elborzadva felkiált. – Vigyázat, legények! Egy szörnyeteg ólálkodik a jégbe fagyott szépség körül!