– Hol?... Hol? – kapott a kardja után a másik két vitéz, és az üvegfalon keresztül a leány felé kémleltek. De nem láttak senkit.
Misó leengedte a fegyverét.
– Merre volt, komám?
– Nem tudom! – rázta meg a fejét tanácstalanul az alvókavitéz. – Csak egy pillanatra láttam felvillanni a lezuhanó üvegtáblában. Mintha egy tükörkép lett volna.
– A trónus mögött bujkálna? – nyújtogatta a nyakát Borbon, de nem vett észre semmi gyanúsat.
Misónak támadt egy ötlete.
– Maradjatok csöndben! Ha ott van, én meghallom.
Rongyi és Borbon mozdulatlanná merevedett, de a robotvitéz hiába fülelt.
– Sajnálom, de szerintem nincs ott senki.
– Pedig láttam! – jajdult fel Rongyi csalódottan.
– Mostanra biztosan felszívódott – dugta vissza a kardját a mackóvitéz.
– Esküszöm, hogy láttam! – bosszankodott Rongyi lovag, és durcásan hátat fordított a díszes trónusnak, de szinte rögtön utána fojtott hangon felkiáltott. – Legények, ezt nézzétek!
– Mit? – kérdezte Borbon, miközben követte barátja tekintetét, majd meglepetten felszisszent. – Magasságos plüssmackó! Ez meg micsoda?