– Azért jobb nélküle – sóhajtott Rongyi lovag.
– Az lehet, de ha ő nincs, akkor sosem jutunk át az Üveghegy alatt – villogtatta meg a szemét Misó.
– Én már kezdtem megkedvelni. Azt nem tudom, hogy miért, de mégis. Valamiért úgy érzem, hogy nem gonoszak. Csak a hírük rossz – dörmögte Borbon, majd a robotvitéz felé fordult. – De most már elmondhatnád a tervedet, Misó komám! Mivel utazunk tovább Nyunyó hercegnő kastélyába?
– Hogy mivel? Az üvegrakétával, természetesen.
– Na persze! – szisszent fel a mackóvitéz. – Nem emlékszel, Misó? Feketeszív elrabolta, és javában a hercegnő vára felé repül vele, ha már oda nem ért.
– Kétlem, hogy odaért volna.
– Micsoda? Hiszen te magad mondtad, hogy... izé... beprogramoztad vagy mit, hogy repüljön vissza az Üveghegyen át.
– Pontosan!
– És? Elvesztettem a fonalat, komám! – nézett összezavarodva Borbon a robotvitézre.
– Pedig egyszerű! A nagy zöld gomb megnyomásával a rakéta átrepülte az Üveghegyet, és ott leszállt.
– Nem repült Nyunyó hercegnőhöz?
– Miért repült volna? Csak idáig szóltak a parancsok, amiket előzetesen megadtam neki. Ezt is csak azért csináltam, hogy vissza tudjatok jönni az Ismeretlenből, ha történik velem valami.