Rongyi lovag azonnal felélénkült.
– Ha jól értem, a rakétánk itt van valahol a közelben, és további utasításokra vár?
– Így van! Mivel a vezérlőpult túl bonyolult, kétlem, hogy Feketeszív képes lett volna olyan parancsokat adni neki, amitől elrepült volna Nyunyó hercegnőhöz.
– Akkor mire várunk még legények? Az üvegrakétával még megelőzhetjük a varázslót, és figyelmeztethetjük Nyunyó hercegnőt – mordult fel Borbon. – Keressünk azonnal egy jó magas fát!
– Minek? – hökkent meg Rongyi lovag.
– Azért, hogy arra valaki, pont mint egy szeleburdi fürge mókus, felmásszon, és onnan körülnézve meglelje nekünk a járművünket, ami szerencsére messziről látszik.
– Miből gondolod?
– Abból, hogy úgy csillog a nap fényében, mint egy... mint egy...
– Üvegrakéta?
– Pontosan ezt a szót kerestem, Rongyi komám!
– Szuper! De miért van az az érzésem, hogy én leszek az a szeleburdi fürge mókus? – fancsalodott el Rongyi arca.
– Már mondtam, komám! Mert jók a megérzéseid! – csapta barátságosan hátba a mackóvitéz a barátját.
– Na jó, de ezzel elismeritek, hogy én vagyok a legügyesebb fáramászó hármunk közül – egyezett bele az alvókavitéz.
– Naná! Ki más?– dörmögte Borbon lovag, és a kis csapat vidáman, új reménnyel telve nekiindult.

VÉGE

Utálod a közösségi médiát? Semmi baj, akkor oszd meg ezt a mesét emailben vagy szóban! Köszönjük!

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

A Robotkirályon ilyen klassz meséket találsz. Folytassuk?