Súlyos csönd telepedett a vitézekre. Előbb Pletykaszáj próféciája, most pedig ez a titokzatos képregény, melyeknek ugyanaz a vészjósló vége, egy valószínű világvége. Borbon törte meg a csendet, próbált valami vigasztalót mondani.
– Lehet, hogy véletlen, vitézek.
De Misó lovag nem hitt a véletlenekben.
– Nagyon kicsi a valószínűsége.
Rongyi lovag, aki csak az üvegtáblán megvillanó szörnypofára tudott gondolni, hirtelen felkiáltott.
– Komák, van egy ötletem! Mi van, ha az a szörny itt ólálkodik valahol, de valami miatt nem tud a leány közelébe menni. Például egy üvegfal miatt, mint mi.
– Lehet, de én jobbat mondok! Mi van, ha ő fagyasztotta meg a szerencsétlent, és azért bujkál a közelében? – replikázott Borbon.
– Hmm... – gondolkozott el Misó lovag. – Ha Feketeszív, a nagy hatalmú varázsló behódol neki, akkor az azt jelenti, hogy rettenetes hatalma van.
– Akkor miért bujkál? – vetette ellen Rongyi lovag.
– Jó kérdés, komám! Szerintem legokosabb, ha visszamegyünk a csőszgörényhez, és megpróbáljuk kiszedni belőle, hogy miért hozott ide minket. Így csak sötétben tapogatózunk.