Előző rész: Vissza az Ismeretlenből 2.rész

Kattints a hanglinkekre, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet

16 oldal, 20 perc, 0 olvasás
Kalandos

Borbon és Rongyi lovag megrökönyödve bámult Misóra, majd újra a leányra.
– Nem hiszem! Csak alszik! – rázta meg a fejét az alvókavitéz, majd miután megköszörülte a torkát, tiszteletteljesen odakiáltott a díszes trónus gazdájának. – Bocsánat a zavarásért, szépséges hölgy! Egy csőszgörény vezetett minket titkos rejtekedbe, de sajnos nem tudjuk miért. Ha esetleg lennél olyan kedves, és elmagyaráznád, hol vagyunk, azt nagyon megköszönnénk!
Mivel a leány nem válaszolt, a vitézek óvatosan közelebb lopakodtak, miközben talpuk alatt csak úgy ropogtak az üvegcserepek.
– Komám, szerinted miért borítják a földet szilánkok? – súgta oda Rongyi lovag Misónak.
– Nem tudom, talán azért... – kezdte a robotvitéz, de hirtelen nagy robajjal beleütközött valamibe. Borbon lovagot, aki a társa mellett araszolt, szintén megállította a láthatatlan sorompó.
– A katica rúgja meg! – simogatta sajgó orrát a mackóvitéz. – Mi a frász ez? Egy üvegfal?
– Úgy bizony! – tapogatta Misó lovag az előttük húzódó akadályt. – Egy elképesztő vastag, és mégis szinte láthatatlan üvegfal. Arról már nem is beszélve, hogy faltól falig, padlótól plafonig ér. Esélyünk sincs rá, hogy valahogy megkerüljük.