"Az első lovag, kinek neve Mindentudó, okosabb lészen, mint a legokosabb tudós..."

– Ez vagyok én! – rikkantotta Rongyi.
– Nem, ez Misó – csóválta meg a fejét Borbon.

"A második lovag, kinek neve Oroszlánszív, bátrabb lészen, mint a legbátrabb oroszlán..."

– Ez vagyok én! – kurjantotta Rongyi.
– Nem, ez Borbon – villogtatta meg a szemét Misó.

"És a harmadik lovag neve Longyi-bongyi lészen. Látták a vitézek, hogy..."

– Állj, állj, állj! – kiáltott fel Rongyi lovag. – Kihagytál egy rész, felség!
Csunyimunyi csodálkozva kukkantott bele a könyvbe.
– Nem, itt csak ennyi van.
– Nincs megemlítve, hogy ez a Longyi-bongyi lovag miben különleges?
– Nem... Nincs.
– A csudába! Ez vagyok én? Csak egy név? – kámpicsorodott el Rongyi.
– Nyugi, komám! Ez egy jóslat! Nem kell komolyan venni – vigasztalta Borbon.
– Könnyű neked! A jövendölés szerint te vagy a legbátrabb! Misó a legokosabb! Én meg a... leglongyi-bongyibb! Ez nem igazság! Hol találom ezt a Pletykazsákot, felség? Szeretnék elbeszélgetni vele! – csattant fel sértődötten Rongyi.
– Az nehéz lesz, mert kétszáz éve halott. Folytathatom, vitézek?