Regélikusz, Nyunyó hercegnő udvari krónikása, aki nagy beleéléssel olvasta a három lovag legendáinak frissen elkészült fejezetét, riadtan kapta fel a fejét.
– Hol, felség?
– Ott, a fejed fölött!
Regélikusz gyorsan legyezett párat a könyvével, mire a darázs zümmögve kirepült a nyitott ablakon keresztül.
– Megnyugodhatsz, felség! Elment.
– Köszönöm, Regélikusz barátom! Megmentetted az életemet!
– Csak egy darázs volt, felség.
– De egy igen nagy darázs!
– Ez igaz, felség. Folytathatom?
– Mit?... Ja, igen! Nagyon érdekes, amit írtál. Honnan tudod, hogy így történt?
– Sehonnan, szépséges Nyunyó hercegnő, de mivel már sok-sok napja nincs hírünk a lovagjaidról, így kénytelen voltam saját képzeletemre hagyatkozni.
– Ami igen,... hogy is mondjam,... kreatív – tekergette tűnődve Nyunyó hercegnő egyik lila hajtincsét.
– Köszönöm, felség, igazán megtisztelsz.
– Viszont valószínűleg nem igaz.
– Ezt nem tudhatjuk, felség! Az Ismeretlenben bármi megtörténhet...