Eközben az Ismeretlenben, nem messze a háromfejű, ötszemű mókusemberek óriás kismalac által feldúlt országától, Csunyimunyi királykisasszony várának ebédlőjében igazán gyászos volt a hangulat.
Pontosabban, míg Misó, Borbon és Rongyi lovag borús képpel ücsörögtek az asztal egyik oldalán, addig Csunyimunyi Mufurccal, Kamilla pedig Szingli királyfival vihorászott ebéd közben, gyanúsan közel ülve egymáshoz.
Rongyi lovag némileg összezavarodva rángatta meg a mackóvitéz kezét.
– Hogy lehet az, hogy Szingli királyfi ilyen jól elvan Kamillával, míg Csunyimunyi nem tetszett neki?
– Hmmm... Ezt hívják úgy, hogy szerelem első látásra.
– Azt hittem, hogy olyan csak a mesében van – villogtatta meg a szemét Misó.
– Akkor mi egy mesében vagyunk – rántotta meg a vállát Borbon, és elmosolyodott.
Rongyi izgatottan kapta fel a fejét.
– Ugye?... Ugye, hogy abban?... Akkor nem csak én érzem úgy, hogy néha furcsa dolgok történnek velünk. Mintha minden előre meg lenne...
Misó lovag a barátja vállára tette a kezét.
– Nyugalom, Rongyi lovag, Borbon csak viccel! Ez nem mese! Ez a legvalóságosabb valóság, ami körülvesz minket.