Ez a mese kapcsolódik a Kaland az Ismeretlenben című történethez.

16 oldal, 20 perc, 0 olvasás
Kalandos

"Misó, Borbon és Rongyi lovag hosszú napokon és éjszakákon keresztül lovagoltak üvegrakétájukon, fáradságot nem kímélve, hogy mihamarabb átkeljenek az éles bérceivel komor felhők alját karmolászó Üveghegyen, és megérkezzenek az Ismeretlenbe. Hála a jóságos plüssmackónak, ez sikerült is nekik, ott azonban nyomban rettenetes ellenséggel találták szembe magukat.
Az óriás kismalaccal!Forrás: ChatGPT
Az óriás kismalac, nevéhez híven, rettentően nagy volt, sokkal hatalmasabb, mint eladdig Misóék bármely ellenfele, és csak túrt, és túrt, és túrt. Kitúrt az mindent! Fákat, virágzó bokrokat, sőt egész erdőket! Dombokat, lankás völgyeket, sőt egész hegyeket! Házakat, csodaszép kastélyokat, sőt egész városokat! Így hát nem csoda, hogy amikor az Ismeretlenben lakó háromfejű, ötszemű mókusemberek meglátták az üvegrakéta hős utasait, egyből könyörögni kezdtek nekik.
– Ó, nemes vitézek, üvegrakétának merész lovasai, mentsetek meg minket, szegény háromfejű, ötszemű mókusembereket az óriás kismalactól, mert az kitúr minket mindenhonnan. Látjátok szemtekkel, hogy mi lett a hegyekkel? Nem beszélve arról, hol vár állott, most kőhalom, s fölötte e röfögő borzalom! Így levénk mi, egyszerű ötszemű mókusemberek immáron földönfutók saját hazánkban.
Borbon lovag, ki a három vitéz közül a legrettenthetetlenebb vala, hanyagul kiköpte a fogpiszkálót a szája sarkából, jóindulatúan megveregette a háromfejű, ötszemű mókusemberek királyának mind a három vállát, majd így szólt:"
– Segítség!... Darázs!