Terka elgondolkozva simogatja az állát.
– Nyunyó, találkoznunk kell ezzel a tábornokkal. Kíváncsi vagyok arra a kitüntetésre.
– Menjünk!
Terka újra a fiatal okostojáshoz fordul.
– Elkísérnél a tábornokotok sátrához?
– Még csak az kéne!
Terka meghökken.
– Miért?
– Mert az a sátor el van átkozva! Múltkor őrségben álltam ott két órát, és amikor visszajöttem, ok nélkül orrba vertem a legjobb barátomat. Később, amikor kitisztult a fejem, nem győztem bocsánatot kérni tőle.
– Hallod, Nyunyó? Most már biztos, hogy oda kell jutnunk.
– De hogyan?