IV. Parme Zénó boldogan tapogatja a sajtálarc alól felszabadult képét.
– Köszönöm, furcsa idegen! Így már indulhatunk visszaszerezni a koronámat.
De mielőtt bármit tehetnének, szörnyű szag kezd terjengeni. Rongyi ijedten felkiált.
– A Pálpusztai testvérek! Kiszabadultak a cellájukból, és követtek minket az alagúton keresztül.
A haramiák bekerítik a frissen szabadult rabokat, és vidáman röhögnek.
– Így van! Most pedig viszünk titeket a királynőhöz!