Marci hátradől a székében, és sóhajtva gyönyörködik a horizont fölött kéklő Föld korongjában.
– Gyönyörű itt, Rongyi, csak kicsit magányos, nem?
– A csönd miatt érzed így.
– Igazad van! A Földön van levegő, így hallod a szél zúgását. Vannak növények, ezért hallod a levelek zizegését. Vannak állatok, ezért hallod a madarak csicsergését. Itt pedig nincs más, csak végtelen csönd.
– Pontosan!