5 milliárd évvel ezelőtt

Ment, mendegélt az Idő, amikor odaért egy különösen szép galaxishoz, ami éppen akkor nyújtózkodott, növesztette virgonc csápjait.Forrás: Freepik Az Idő az egyik csáp közepén megpillantott egy kicsi, fiatal csillagot, aki mohón szívta magába a környezetében gomolygó gázfelhőket. Az Idő kíváncsian közelebb ment.
– Szia, én az Idő vagyok. Te ki vagy, és mit csinálsz? – kérdezte a csillagot.
– Szia, én vagyok a Nap, és éppen reggelizem. Muszáj sok hidrogént felszippantanom, ha sokáig akarok világítani – mondta hangosan szürcsölve a Nap.
– És mi lesz azzal, amit meghagysz? – kérdezte az Idő, és a Naptól távolabb gomolygó por- és gázfelhőkre mutatott.
– Abból lesznek a bolygóim.