– Aha... És mik azok a bolygók? – kíváncsiskodott tovább az Idő.Forrás: Freepik
– A gyermekeim! Itt fognak körülöttem keringeni, én pedig melengetem őket a fényemmel. Már persze csak azokat, akik elég közel maradnak, és nem kószálnak el túl messzire. Úgy néz ki, hogy lesz négy kőbolygóm és négy óriási gázbolygóm, míg más csillagnak – itt kicsit lehalkította a hangját – egy nyomorult planétája sincs. A lúzerek!... Még a legközelebbi szomszédomnak, a nyafka Tau Cetinek is csak öt bolygócskája van. Elég ciki, nem?
– Hallottam! – jött ekkor egy sértődött kiáltás a távolból, a Tau Ceti csillag irányából. – Különben is, öt pont elég!
– Jól van, Cetike! Csak vicceltem – ordított vissza a Nap, közben cinkosan az Időre kacsintott. Szippantott még egy kis hidrogént, szolidan büfizett egyet, majd folytatta. – Képzeld, lesz egy olyan bolygóm, nézd, ott a formálódik a csöppségem, egyem azt a kis vas szívét, ami nagyon szerencsés távolságra fog körülöttem keringeni. Se nem túl közel, hogy nagyon meleg legyen rajta, se nem túl távol, hogy nagyon hideg legyen. Már elneveztem Földnek, és állítólag, – itt újra lehalkította a hangját – mondom állítólag, még az élet is kialakulhat rajta. Na, ezt kapd ki!