– Klassz – mondta az Idő vágyakozva.
– Megpróbálod? – kérdezte Gravi.
– Lehet? – örült meg az Idő.
– Persze. Annyi felhő van itt, hogy a világ végezetéig keverhetem őket, akkor sem fogok vele végezni. Próbáld meg ezt! – lökött oda egy pici, de igen pofás hidrogénfelhőt az Időnek.
Az Idő belenyúlt a felhőcskébe, és megkavarta. Először szép lassan, ahogy a másiktól látta, aztán egyre gyorsabban.
– Sikerült, Gravi, sikerült! – kiáltott fel boldogan, amikor az első pármillió fénypont felvillant.
– Egész ügyes vagy – dicsérte meg a másik.
– Egyébként mik azok a fénylő pontok a galaxisokban? – kíváncsiskodott az Idő.
– Azok a csillagok. A bennük lévő hidrogént használják, attól ilyen szép fényesek.
– Gyönyörűek!
Az Idő még szórakozásból csinált pár galaxist, és már éppen búcsúzott Gravitól, amikor a legkorábban készített galaxisából hatalmas villanás vakította el mindkettőjüket.
Forrás: Vectorpocket (Freepik)