– Ja, csak ennyi? – vigyorodott el a Hold. – Akkor figyelj! Először is, öreg barátod, Gravitáció gondoskodik majd róla, hogy a Föld újra gömb lakú legyen, mint ahogy engem is ő gyúrt össze a törmelékből. Másodszor, a csálé forgás még jól is fog jönni, mert így lesznek évszakok a bolygón. Az utolsó dolgot pedig meg sem hallottam! Ha én nem lennék, sokkal nehezebben jönne létre a Földön az élet.
– Ha te mondod... – adta meg magát az Idő. – És sokat kell még várni az életre?
– Mit tudom én! Sietsz valahová? – vonta meg a vállát a Hold. – Ülj ide rám, és nézzük együtt.
– Hát jó – mondta az Idő, és elhelyezkedett a Hold felszínén egy kényelmes kráterben.
A Földön eközben látványos változások történtek. A felszíne lehűlt, a légkörében felgyűlt vízpára pedig eső formájában aláhullott, hogy aztán hosszú évezredek alatt hatalmas ősóceánná alakuljon a bolygó felszínén.Forrás: Vectorpocket (Freepik)