3,5 milliárd évvel ezelőtt

– Na végre, van élet – bökött a Hold az óceánra.
– Hol? Nem látom! – meresztette a szemét az Idő.
– Mikroszkopikus, azaz nagyon-nagyon pici élőlényeket keress. Tele van velük az óceán. Forrás: Macrovector (Freepik)
– Ja, ez az élet? – húzta el a száját az Idő. Valami nagyobbra, valami érdekesebbre számított.
– Most még ez. De türelem, nem marad ez mindig így. Az életben az a jó, hogy folyton változik, folyton fejlődik, bár a változás néha nagyon lassú. Ezt hívják evolúciónak. Na mindegy, szerintem most aludhatunk egy kicsit, mert ahogy elnézem odalent a kis barátainkat, mostanában nem fog történni semmi látványos – mondta a Hold, és azzal már horkolt is.
De az Időnek nem volt kedve aludni, így hát inkább nézte, hogy mi történik a Földön. Figyelte, ahogy az óceánokban újabb baktérium-, alga- és szivacsfajok alakulnak ki, majd látta, ahogy egy bizonyos baktériumtörzs oxigént ereget a légkörbe, ami szépen apránként feldúsul. Szó mi szó, tényleg olyan lassan változtak a dolgok, hogy még az Időnek is unalmas volt.