Marciék a patak szélén gyalogolnak.
– Nézd, Rongyi! Szegény tintahalak csak vergődnek ebben a kevés vízben.
– Nem tintát akartál mondani?
– Ja, tényleg! Tintában.
Rongyi ekkor hirtelen megtorpan, mert furcsa sokadalom tűnik fel előttük. Nagyot sóhajt, és rosszallóan csóválja meg a fejét.
– A csudába! Tudhattam volna, hogy a tintanyalók keze... akarom mondani nyelve van a dologban!