A patakparton fura, magas asztalkák állnak, előttük szemüveges, kék alakok ácsorognak, és elmélyülten írogatnak. Néha-néha felemelik a fejüket, gondolkoznak egy kicsit, majd hosszú, vékony nyelvüket belemártják a patak maradékába, és buzgón folytatják a körmölést. Jobban mondva a nyelvelést, mert nem tollal, hanem a hegyes nyelvükkel írnak. Marci meghökkenve nézi őket.
– Ők a tintanyalók? Vajon mit írhatnak?
– Tudományos dolgozatokat.
– Miről?
– Bármiről.