Marci odaszalad a patakpartot szegélyező egyik fűzfához, kicsit keresgél, majd letör róla egy jó másfél méter hosszú, ostorszerű ágat. Visszaüget a tintanyalókhoz, és amikor valamelyik a patakba nyújtaná a nyelvét, figyelmeztetésül rásóz egy picit a hajlékony ággal.
A kék lények hamarosan megtapasztalják, hogy milyen a kis fűzfaostor simogatása.
– Aúúú!... Aúú!...
Egymás után hagyják abba az írást, és Marcira merednek.
– Mit akarsz?