Marci újra feláll a fatönkre.
– Kedves tintanyalók! Azért zavarlak benneteket, mert a Tinta-patak mindjárt kiszárad.
A teremtmények zavartan pislognak, hatalmas kék szemük elkerekedik, majd hirtelen mindannyian egyszerre kezdenek sápítozni.
– Jaj ne, a dolgozatom! Mindenképpen be kell fejeznem!
– A cikkemet sem hagyhatom félbe! Téntát ide! Téntát!
Azzal mindnyájan nekiesik az írásnak, és kétszer olyan gyorsan meregetnek a patakból, mint annak előtte.