– Egyet azért nem értek, Idő!
– Mi lenne az, Terka?
– Attól, hogy a Föld egyik oldalába becsapódik egy kődarab...
– Egy legalább 10 kilométer átmérőjű kődarab, ezt azért tegyük hozzá.
– Jó, akkor a Föld egyik oldalába becsapódik egy hegy, akkor miért pusztulnak el a növények és állatok a Föld túlsó felén?
– Remek kérdés! Hogy is magyarázzam?... Megvan!... Képzeld el, hogy sétálsz az erdőben, és találsz az út szélén egy pocsolyát. Mi történik, ha beledobsz a közepébe egy pici kavicsot?
– Csobban egyet, és körben hullámok indulnak el.
– Amik hamar elhalnak, és a pocsolya újra olyan lesz, mint korábban. De mi van akkor, ha egy fél téglát hajítasz bele?
Nyunyó elcsodálkozik.
– Honnan veszünk az erdő közepén egy fél téglát, Idő komám, már meg ne haragudj?
Az Idő türelmetlenül legyint.
– Ez most nem lényeges, Nyunyó! Volt nálatok.
Nyunyó meghökken.
– Micsoda?... Milyen holdkóros megy az erdőbe egy fél téglával a hátizsákjában? Mi biztosan nem!
Mielőtt a vita elmérgesedne, Terka közbeszól.
– A téglától az egész pocsolya felkavarodna, még a víz is kifröccsenne belőle. El kellene telnie egy kis időnek, amíg minden újra olyan volna, mint azelőtt.