Nyunyó mérgesen felhorkan, majd mély hangon az Időt utánozza.
– Ti mit gondoltok?... Ti mit gondoltok?... Azért jöttünk hozzád, Idő komám, mert nem tudjuk!
A fiú megrántja a vállát.
– De véleményetek azért lehet.
Terka békítőleg a rongybabája vállára teszi a kezét, majd az Időhöz fordul.
– Én azt hiszem, hogy van benne valami.
– Miből gondolod?
– A vulkánokból! A Földön csomó helyen találkozhatunk velük, és a belőlük feltörő láva csakis a Föld mélyéről jöhet. Ebből következik, hogy tényleg egy lávaóceánon úszunk, és a vulkánkitörések abból táplálkoznak.
Az Idő az állát simogatva hümmög.
– Érdekes elmélet.
Nyunyó elfehéredik.
– Ettől féltem! Gyere, Terka, megyünk haza!
– Miért?
– Mert építünk egy nagy űrhajót, és elmenekülünk a Földről. Én nem fogok elsüllyedni egy lávaóceánban!
Az Idő felnevet.
– Nyugi, Nyunyó, nincs lávaóceán alattunk.