Nyunyó megkönnyebbülve fújtat egy nagyot, de Terkának eszébe jut valami.
– Várj, Idő! Akkor az sem igaz, hogy a kontinensek ide-oda úszkálnak?
A fiú leveszi a szemüvegét, és kényelmesen törölgetni kezdi.
– De, Terka, az igaz.
Nyunyó homlokát ráncolva szól közbe.
– Mik azok a konti...izék?
– A kontinensek tengerekkel és óceánokkal körülvett szárazföldek. Olyanok, mint a szigetek, csak sokkal nagyobbak. Földrészeknek is hívják őket.
– Aha... Én legutoljára egy mesében hallottam arról, hogy egy sziget úszott valahová, de később arról is kiderült, hogy csak egy böhöm nagy teknősbéka volt.
Az Idő, aki közben visszatette a szemüvegét, elmosolyodik.
– A földrészek, mint Európa vagy Afrika, nem úgy úsznak, mint egy teknősbéka, Nyunyó.
– Hanem hogyan?
– Mindjárt megmutatom!
Az Idő a háta mögül egy patyolattiszta focilabdát varázsol elő, és Terkáék elé tartja.
– Ez a Föld!Forrás: ChatGPT
Nyunyó meghökken.
– Szerintem törölgesd meg újra a szemüvegedet, Idő komám! Ez csak egy bőrlabda.
Az Idő válasz helyett csettint egyet az ujjával, mire a laszti hatszögletű bőrszeletkéiből eltűnik a varrás.Forrás: ChatGPT
Nyunyó feljajdul.
– Képes voltál tönkretenni ezt a csudaszép bogyót? Hát milyen ember vagy te?
– Semmilyen. Én vagyok az Idő, emlékszel?
– Ja, tényleg! – bólint Nyunyó, és érdeklődve figyeli, ahogy az Idő megböki a bőrszeleteket, amitől azok odébb csusszannak.
– A focilabdához hasonlóan a Föld külső burka is darabokból áll, bár azok nem ennyire szabályosak, és a méretük is nagyon eltér egymástól. A tudósok kőzetlemezeknek, pontosabban tektonikus lemezeknek nevezik őket, és kiderítették róluk, hogy mozognak.