Terkáék rövid utazás után kiugranak a tengeralattjárójukból, és odasétálnak az Időhöz, azaz egy fiatal fiúhoz, aki a kikötő mólóján guggol egy kerek kavicsot nézegetve. Annyira lefoglalja, amit csinál, hogy észre sem veszi a jövevényeket. Nyunyó vidáman felrikkant.
– Szia, Idő komám!
Az Idő ettől úgy megijed, hogy lehuppan a földre. Még a szemüvege is félrecsúszik.
– Szentséges másodperc! A frászt hoztátok rám!
– Sajnáljuk, nem volt szándékos. De Terkának megint van egy kérdése.
– Szuper! Szeretem a kérdéseket. Mondjad, Terka!
– Egy természetfilmben hallottam, hogy az emberek a csillagokból származnak. Igaz ez?
Az Idő arca felderül.
– Imádom ezt a kérdést!
– Tényleg? Miért?
– Mert ilyenkor alkalmam van visszaemlékezni fiatal koromra, amikor még alig voltam kettő.
– Két éves?
– Nem, két milliárd. Akkor találkoztam Gravival.
– Az kicsoda?
– A teljes neve Gravitáció, és akkortájt azzal foglalatoskodott, hogy galaxisokat gyártson.
– És most?
– Most sem unatkozik, mert keringteti a bolygókat a napjuk körül, gondoskodik arról, hogy a feldobott labda visszahulljon a földre, és hasonló csip-csup apróságok. Apropó, ti mit gondoltok? Az emberek a csillagokból származnak?