Miközben a hosszú létrán másznak felfelé, Terka lihegve csóválja a fejét.
– Az asztal körül ülve... könnyebb volt... játszani...
Végül csak felérnek, és Terka újra dobhat.
– Öt!
Óvatosan elindulnak, de két mező után riadtan megtorpannak, mert a folyosó padlóját, ameddig ellátni, apró kígyók borítják. Nyunyó reszketve suttog.
– Most se pánikoljak?
De Terka csak legyint.
– Ugyan, Nyunyó! Ezek pici kígyók. A légynek sem ártanak.
Igen ám, de ekkor a sötétből mérges sziszegés, majd hangos súrlódó hang hallatszik.