Tökfejke a város felől érkező ösvényen állt, és dühtől remegve nézett a többiekre.
– Nem én voltam! – ismételte meg.
– Senki sem gyanúsít téged, Tökfejke – mosolygott kényszeredetten Porcelina.
– Igen?... Én úgy hallottam, hogy többen is.
– Oké, kicsit zaklatott itt a hangulat, de Szupernyunyó alaposan ki fogja vizsgálni az ügyet, minden bizonyítékot be fog gyűjteni, és ez alapján meg fogja találni a festékes rémet.
– A kicsodát?
– Az illetőt, aki összefirkálta a babavölgyi házak oldalát.
Ekkor a sárga nyuszi összecsapta a kezét, és izgatottan felkiáltott.
– De hiszen festékes a keze! Nézzétek!
Dermedt csönd támadt, és mindenki Tökfejke kezét bámulta, amin jókora festékfolt éktelenkedett.