A döbbenet múltával újabb, ha lehet mondani még nagyobb hangzavar támadt, és mindenki izgatottan az új fejleményt tárgyalta. Abban természetesen az összes baba egyetértett, hogy itt az ideje, hogy Tökfejke megfelelő és szigorú büntetésben részesüljön. Többen azon a véleményen voltak, hogy talán száműzni kéne Babavölgyből, mivel az ilyen gonosztevők úgysem tudnak megjavulni. Mások még hozzátették azt is, hogy nem csoda, hogy idáig züllött, hiszen mindenki tudja, hogy ki a nagybátyja.
Porcelina eleinte csak a fejét kapkodta, majd megelégelte az egyre vadabb spekulációkat, elővette a legzordabb hangját, és amilyen hangosan csak tudott, elbődült.
– Elég!
Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyhoz, de az eset után többen megesküdtek, hogy a kiáltásra még Babavölgy távoli zugaiban is csapatostul röppentek fel a pánikba esett madarak, hogy biztonságos menedéket keressenek.
Visszatérve az erdészházhoz, ott azonnal csönd támadt, amit kihasználva Szupernyunyó Tökfejkéhez fordult.
– Meg tudod magyarázni, hogy mitől festékes a kezed?
– Nem emlékszem... Nem is vettem észre.
– Ő volt az! Tömlöcbe vele! – ordította valaki.