A tömeg izgatottan felhördült, egyedül Szupernyunyó csóválta a fejét.
– Nem korai ez, Porcelina? A két festmény nagyon különbözik, valószínűleg két elkövetőről van szó.
– Lehet, majd a nyomozás ezt is kideríti.
– Van már gyanúsított? – sipította valaki.
Porcelina felemelte két kezét, és úgy próbálta nyugtatni a felhevült közönséget.
– Természetesen még nincs, túl korai lenne.
– Nem lehet, hogy megint Tökfejke rosszalkodott? – ordította egy sárga nyuszi. – A húsvéti tojásokat is ő lopta el!¹ Meg aztán mindenki tudja, hogy ki a nagybátyja!
Azonnal hangzavar támadt, amiben a babák egymás szavába vágva bizonygatták, hogy Tökfejke nagyon-nagyon gyanús. Volt, aki egyenesen azt állította, hogy látta, amikor festékes palackokkal szaladgált az utcán.
– Nem én voltam! – harsant ekkor egy éles hang, mire mindenki elhallgatott, és a hang gazdájára bámult.

¹ Lásd a Közös kalandok - A nyúl bűvöletében című mese első ágát