Porcelina lassan odafordította a fejét a bekiabálóra, és olyan szigorúan, olyan marconán nézett rá, amitől az illető azonnal szeretett volna láthatatlanná válni, vagy ha az nem lehetséges, akkor legalább elsüllyedni.
– Egy: Nincs tömlöcünk. Kettő: Nem is lesz. Három: Ha valaki még egyszer megszólal, azt úgy veszem, hogy önként jelentkezik a "Hogyan suvickoljuk végig a Babakörút összes lámpaoszlopát fogkefével?" című nagyszerű városvédő projektemre. Érthető voltam? – dörögte a porcelánfejű baba.
Mindenki azon nyomban szorosan összezárta a száját, így Szupernyunyó folytathatta a kérdezősködést.
– Nincs valami ötleted, hol lettél festékes?
– Nincs... Nem voltam ma sehol, csak Zsirinél, csapdlecsacsizni.
Szupernyunyó gondterhelten sóhajtott fel.
– Be kell látnod, Tökfejke, ez így nagyon gyanús. Nem szívesen mondom ezt, de te lettél az első számú gyanúsított. Sajnálom!
Az újdonsült első számú gyanúsított szája erre lassan legörbült, majd zokogni kezdett, mint a záporeső, amitől az imént még kemény büntetést követelő babák is zavartan néztek egymásra.
– Nem ő volt! – hallatszott ekkor egy vékony hangocska.