Suhant, csak suhant az üvegrakéta, és ahogy a Barnaszakállú Varázsló megmondta, hipp-hopp ott voltak a Konyhatündér kacsalábon forgó palotája előtt. Szerencsére a kastély lassan forgott, így egymás után be tudtak ugrálni a kapun. Odabent Borbon a szája elé emelte a mutatóujját.
– Csendben, legények! A Konyhatündér nem szereti, ha megzavarják munka közben. Lopózzatok utánam!
Surrantak a vitézek halkan szobáról szobára, teremről teremre, de nem lelték a Konyhatündért. Találtak azonban sok minden mást!Forrás: Macrovector (Freepik) Tortákat, süteményeket, piskótákat, muffinokat, fagylaltkelyheket, valamint az egyik sarokban egy üveg kovászos uborkát. Szóval mindent, amit egy bátor lovag szívesen és jóízűen elfogyasztana. Kivéve talán a kovászos uborkát.
– Olyan éhes lettem, komák – nyögte Rongyi, aki hármójuk közül legjobban szerette a pocakját. – Meghalok, ha nem ehetek meg egy mézes krémest.
– Emlékezz, mit mondott a Barnaszakállú Varázsló, Rongyi. Nem fogadhatunk el semmit.
– Pontosan! Mivel ezt nem kínálja senki, szerintem ez nem is számít. Csak elveszek egyet, kínálás nélkül. Egyébként is, szerintetek feltűnne bárkinek?
Ekkor csilingelő hang töltötte be a termet.
– Senkinek, drága vitéz urak! Egyenek nyugodtan.